Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Jume 10. fejezet by Ai (Bleach fanfiction)

Bleach – Jume

 

10. Eskük és következmények

 

 

Renji és Hinamori egymásra mosolygott. Halk zene szólt. Mindent virágszirmok borítottak, és áhítatos csend honolt a háttérben. A rendezés tökéletes volt. Ukitake az esküjét mondta, miközben Yamamoto a székében ült, s az arcán komoly nyugalom látszott. A kórus énekelni kezdett, amikor a férfi hangja elhalt. Rukia megszorította Ichigo kezét. Elégedetten mosolygott.

Ukitake elfoglalta helyét a főkapitányi székben, s megkezdődött Kunieda Jian hadnagy kapitányi eskütétele.

- Olyan jó érzés itt ülni – sóhajtotta magában eközben Ukitake. – Ülni, semmit sem csinálni.

Jume az öccsét figyelte, és csendesen szipogott.

- Megható, igaz? – súgta oda neki Matsumoto.

- Igazságtalanság! – hüppögött Jume. – Nekem kellene ott állnom!

- Megszólalt ego-kisasszony – vigyorogta Renji, de Hinamori oldalba bökte.

Jian már a tizenharmadik kapitányként foglalta el a helyét Rukia mellett. Ukitake egy bólintással gratulált neki. Jume minden irigysége ellenére a győzelem jelét mutatta az öccsének. Sasakibe Chouyirou hadnagy kihirdette Jume hadnagyi kinevezését Hitsugaya mellé, majd bejelentette Shunsui-t és Nanaót.

Az volt az igazság, hogy mindenki izgatott és kíváncsi volt, a férfi valóban elveszi-e a hadnagyát, vagy megfutamodik az oltár elől. Akik az utóbbira fogadtak, csalódniuk kellett. Kiyoraku Shunsui örök hűséget fogadott Ise Nanaónak, igaz, egy csúnya kék folttal a szeme alatt, miközben magában biztosan tudta, hogy baráti cselszövés áldozata lett.

- Ezért meglakolsz, Ukitake! – gondolta.

- Várj csak, kapitány, majd én kezelésbe veszlek – gondolta az újdonsült ara.

Yamamoto halkan dörmögte.

- Hát, ezt is megértem… - Persze sejtelme sem volt Ukitake közbenjárásáról.

- Semmi ellenkezés? Menekülési kísérlet? – húzta el a száját Soi Fong, és felettébb csalódottnak rémlett.

Unohana csendesen állt, s Ukitake felé pislogott, aki szája elé tett kézzel felköhögött.

- Már megint – suttogta alig hallhatóan.

Ichimaru vigyorogva toporgott, mellette Matsumoto ácsorgott. Összeért a karjuk.

- Jume irigykedett Jianra – kuncogta a nő. – Most én irigykedem Nanaóra.

- Már nem kell sokáig – hunyorgott Ichimaru.

Egymásra mosolyogtak.

Renji gondolatai nem az esküvőn jártak. Fél szemmel Hinamori felé pislogott, aki elpirulva hajtotta le a fejét.

Byakuya arca sápadt volt, szemében egy pillanatra régvolt fények gyúltak, hogy aztán ugyanolyan gyorsan eltűnjenek, ahogyan felvillantak.

Komamura rókaarcán önkéntelenül is mosoly jelent meg. Az egyszerű dolgok is fel tudták vidítani.

Tousen a békéről és a csendről álmodozott. Napszemüvegén megcsillantak a fények.

Toushirou észrevette Renji tekintetének irányát, és szigorúan nézett. Jume megbökte.

- Hagyd! Olyan jól mutatnak együtt – súgta.

- Olyan vagy, mint Ukitake – mondta Hitsugaya. – Nem lepődnék meg, ha esküvő lenne a dologból.

Jume erre felkacagott. Felhőtlen jókedve láttán kapitánya tovább komorodott.

Zaraki Kenpachi hülye vigyorral az arcán álldogált, és felettébb boldognak tűnt. Boldognak? Zaraki Kenpachi, mint boldog? Inkább az őrültnél is őrültebb. A legtöbben viselkedése miatt a tizedik osztagban szolgáló ötödik tisztet, az özvegy Nyanát gyanították. Ha az emberi világban éltek volna, és lottóznak, tutira ötösük lett volna.

Rukia mellett ott mosolygott Ichigo is. Karját a lány vállán nyugtatta. Szemében a jókedv ezernyi színe szikkrázott.

- Nem hittem volna, hogy ezt valaha is megérem – kuncogta.

Rukia figyelmeztetően nézett rá, mire halkan felnevetett, és csendben maradt.

Jian büszkén húzta ki magát. Arra gondolt, hogy ő vajon megtalálja-e majd a neki teremtett nőt? Nagyon remélte, hogy igen.

Ukitake újra felköhögött, de a szemében elégedett szikrák égtek. Elérte célját, amiről már régóta álmodott. Biztonságban tudta barátját, hiszen ki tudja, mennyi ideje van még hátra. S ha elmegy majd, tudja, hogy Shunsui nincs egyedül, van, aki vigyázzon rá.

Shunsui viszont egyáltalán nem tűnt boldognak.

- Holnapra biztosan meghalok, és a mennybe jutok. Egy éjszaka szenvedés Nanao mellett szentet csinál belőlem – gondolta elkeseredetten, mégis volt valami boldogságféle, ami ott keringett az ereiben.

Nanao elégedett volt, ám félt is. A szerelem nehéz dolog, tudta már rég.

Virágok hulltak alá, és az újdonsült házaspár visszavonult otthonukba. Mindenki hazatért, lassan szétszéledtek. Zaraki, Yachiru, Renji, Hinamori, Toushirou, Jume, Jian, Ikkaku, Ayasegawa és Shuuhei, valamint Rukia, Ichigo, Ishida, Orihime, Urahara, Yoruichi és Chad viszont összegyűltek az Akadémia gyakorlóterén, és a földre ülve beszélgettek.

- Rohadt nehéz dolog volt mindent megszervezni – sóhajtotta Renji, és Hinamorira támaszkodott. – Ha Hina nincs velem, akkor tutira nem sikerült volna. Most már átérzem Hitsugaya gondjait.

Zaraki vigyorogva felállt.

- Akkor mostantól kisebb lesz a szád, igaz?

- Hová mész? – kapta fel a fejét Ichigo.

- Mennem kell. Legyetek jók! – A kapitány hatalmas teste könnyedén eltűnt a magasban.

Kisvártatva Yachiru is követte, belőle sem szedték ki, hová ment a kapitány.

- Kira hol van? – nézett körbe Renji.

- Nem ér rá. Mostanában Ichimaru rá testálta a kapitányi feladatokat.

Orihime súgott valamit Ishidának, mire a férfi felsegítette a lányt.

- Mi holnap hazamegyünk, és mvel korán indulunk, most inkább elmegyünk aludni – mondta.

Chad is velük tartott. A társaság megfogyatkozott.

Shuuhei Ayasegawa-val beszélgetett. Távolságot tartott tőlük, jobban mondva Jumétól. Ikkaku bóbiskolt nem messze tőlük, igaz, neki a dugiban megivott szaké segített a gyors álomba zuhanásban.

- Jian, milyen kapitánynak lenni? – fordult Jume az öccséhez irigykedve.

Jian elvigyorodott.

- Klassz!

Jume duzzogva hátat fordított neki.

- Ukitake! – gondolta vészjóslóan.

- Ne irigyeld az öcsédet – kacsintott rá Ichigo. – Majd megtudja, mit jelent kapitánynak lenni…

Jume puffogott, akár a vipera.

- Ezzel nem nyugtattál meg!

Renji a fejét hátravetve felnevetett.

- Ego-kisasszony féltékeny. Tudod, kislány, Ichigónak igaza van – komorodott el. – Gondolok például a mai napra. Egy halom munka szakadt a nyakamba csak, mert kapitány vagyok – bizonygatta, majd nagyot ásított.

Hinamori bólogatott.

- Ez így igaz. Tényleg sok dolgunk volt – adott igazat a férfinak, aki közben robbanásszerűen elaludva a lány vállára borult.

Toushirou, aki eddig csendben volt, most felmordult.

- Milyen jogon alszik a TE válladon? – kérte számon a lánytól.

Hinamori elpirult, de dacosan szegte fel az állát.

- Csak úgy – felelte.

Hitsugayát Jume fogta vissza a köpenye gallérjánál fogva.

- Na, de mégis! Nem vagy a barátnője! Tartson tisztes távolságot tőled! – háborgott a férfi, és Renji felé kapkodott, aki viszont meg sem moccant.

Jume fáradtan felsóhajtott, és vonszolni kezdte a kapu felé.

- Azt hiszem, most már mennünk kell… Későre jár.

Hitsugaya hiába kapálózott. Az ott maradottak fojtottan igaz, de nevettek.

 

Másnap hasonló nevetésben részesítették a panaszkodó Shunsuit.

- Őrület! Idegesítő ez a nő! Alig aludtam valamit, nem hagyott békén. Már a lakást tervezgeti.

- Őrülj neki, hogy gondot visel rád – nevetett tele szájjal Renji. Ő meg sem próbálta titkolni vidámságát.

- Kész hárpia az a nő!

Renji és Shuuhei megmerevedtek, és mögéje bámultak.

- Itt áll mögöttem, igaz? – Mindenki bólintott.

Nanao leütötte a férjét egy vaskos könyvvel.

- Ahelyett, hogy rám panaszkodsz, inkább a feladataid végeznéd! – morogta dühösen az asszony. – Irány dolgozni!

Shunsui a fején levő púpot tapogatva engedelmesen baktatott utána.

Ukitake utánuk bámult az oszlop mögül.

- Kiengedtem Pandorát a szelencéből? – rémüldözött.

- Bizony, bizony – bólogatott a háta mögött Unohana, s szemében kárörvendő fények gyúltak.

Shunsui gyilkosságot tervezett ahelyett, hogy a papírmunkákkal foglalkozott volna. Nanao szerencsére megtalálta feljegyzéseit, és leütötte, mielőtt baráti látogatásra indult volna. Renji virágot vitt Hinamorinak, s távol tartotta magát Hitsugayától. Jume elfogadta helyzetét, s minden visszatért a régi kerékvágásba.

Vagy legalábbis úgy tűnt…

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.