Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Jume 8. fejezet by Ai (Bleach fanfiction)

2011.06.29

Bleach – Jume 8. fejezet: Úton, vonaton, az út végén

 

 

Megbámulták őket. Hosszan, idegesítően.

- Azt hiszem, kirívunk a tömegből – suttogta Hitsugaya fülébe Jume. – Te tudod, hogy miért? Szerintem elég divatosan a ruhánk.

- Talán nem a ruhán múlik – vélte a kapitány.

Ebben lehetett valami. Nem csak drága és feltűnő öltözködésükkel, hanem túl fiatalnak tűnő arcukkal is felkeltették az átlagpolgárok figyelmét. Mereven ültek a helyükön, kezükben szorongatták a jegyüket. Már félúton lehettek, amikor megérkezett a kalauz. Magas, nagydarab fickó volt, nagy bajusszal, szigorú tekintettel.

- Jegyeket, bérleteket kérem felmutatni! – kiáltotta.

Hitsugaya elvette Jume jegyét, és együtt nyújtotta a sajátjával. A kalauz lekezelte, és visszaadta őket.

- Köszönöm, gyerekek! – és már lépett is tovább.

Hitsugaya és Jume megkönnyebbülten felsóhajtottak, de ekkor a kalauz bukkant fel előttük… újra.

- A ti szüleitek hol vannak?

A kapitány és hadnagya szeme enyhén megrándult. A gyerekek elnevezést még elviselték, de ez már enyhén sok volt.

- Nincsenek – válaszolta Hitsugaya csikorgó fogakkal.

A kalauz arca még jobban elszigorodott.

- Hadd lássam csak a személyiteket!

Jume felsóhajtott. Nagy szerencséjükre, gondoltak az ehhez hasonló problémákra. Hitsugaya elővette a papírjaikat. Amíg a kalauz szemrevételezte őket, magában ezt gondolta.

- Hogy nem tudnál a vonat alá esni, és lidérccé változni! Élvezettel használnám rajtad a kardomat.

- Remélem, halálod után lidérc leszel – gondolta magában vérszomjasan Jume. – Ha kell, még hozzá is segítelek! Kinyírlak, te szemét, ha még egyszer gyereknek nézel!

A kalauz persze mit sem sejtett ezen sötét gondolatokról.

- Hitsugaya Toushirou, 22 éves. Kunieda Jume, 19 éves – mormolta.

- 19? – csikorgatta a fogait Jume. – Ki a csuda írta azokat a nyamvadt papírokat? Ennyivel fiatalabbnak tűnök vagy mi?

Hitsugaya oldalba bökte, mert még ő is hallotta a motyogását.

- Rokonok vagytok? – kérdezte a kalauz.

- Nem – rázta a fejét Hitsugaya. – Baj? – nyelt egy nagyot, amikor a férfi a homlokát ráncolta.

- A menyasszonya vagyok – vágta rá Jume nagy bátran. A kapitánynak odasúgta. – Ezt még tanuló koromban láttam itt Karakurában, egy moziban. Szerinted beválik?

A kalauz szerencsére nem hallotta a mondatokat. Felvidulva visszaadta az iratokat.

- Akkor elnézést! Jó utat! Viszontlátásra!

- Köszönjük! Viszontlátásra! – búcsúzott Jume és Hitsugaya is.

A lány nagy megkönnyebbülésében nekidőlt a kapitány vállának, majd elfelejtett helyet változtatni. Akik hallották a kalauzzal folytatott párbeszédüket, jóindulatúan mosolyogtak, és Hitsugaya érezte, hogy ég az arca.

A vonatról leszállva Ichigo háza felé indultak. Jume mindenáron az ellenkező irányba akart menni, de szerencsére egy ügyes csellel Hitsugaya meggyőzte, hogy az ő iránya a helyes. Útközben Jume egyfolytában lelkendezett, és a kapitánynak már enyhén megfájdult a feje. Végre megérkeztek a Kurosaki Magánklinikához, ahol Ichigo lakott. Jume csengetett, mire kivágódott az ajtó.

- Sziasztok, gyerekek! – vigyorgott rájuk idétlenül egy fehérköpenyes férfi. – Kurosaki Isshin vagyok. Kit kerestek?

Hitsugaya és Jume szeme idétlenül rángott.

- Kurosaki Ichigót és Kuchiki Rukiát – válaszolta nagy nehezen Toushirou.

- Ichigo, keresnek! – üvöltötte el magát Isshin, majd vendégeihez fordult. – Ichigo a fiam – magyarázta – de azt a Kuchi… valakit nem ismerem.

- Ő Ichigo barátnője – árulta el Jume.

Nagy robaj hallatszott.

- Semmi baj, apa, csak Ichi megbotlott a lépcsőn – hallatszott egy kislány hangja.

Kisvártatva sántikálva felbukkant az említett.

- Ők a húgaim – mutatott két kis árnyékára.

- Ti mit kerestek itt? Valami baj van?

- Üzenetet kell átadnom neked és Rukiának – felelte Hitsugaya és sokatmondóan Isshinékre pislogott.

Ichigo értett a szóból.

- Fater, ők itt a barátaim, Jume és … a törpe… - habozott.

- Toushirou – segítette ki gyorsan zavarából Jume, mert Hitsugaya felrobbanni készült.

- Gyertek be! – intett Ichigo. – Menjük fel a szobámba! Szörnyen néztek ki! – mérte végig őket. Úgy látszik a ruha mégsem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Odabenn a tvben ekkor kezdődött a hírműsor, de senki nem figyelt oda.

- Egy menos után mégis mit vártál? – morogta Hitsugaya durcásan, félreértve a fiút.

- Mi az a menos? – szúrta közbe Juzu, Ichigo kisebbik húga.

Karin, a nővére megbökte.

- Te ne szólj bele!

- Nézzétek! – szólt közbe Isshin, és a tvre mutatott, amiben éppen egy riporter hadart.

- Kedves, nézőink! Furcsa dolognak lehetnek szemtanúi a Városi Nagyparkban sétálók. A park középső részében ugyanis jég és hó borít mindent. Fák váltak valamilyen könyörtelen erő martalékává. A hozzáértők szerint nincs magyarázat, de mi találtunk egy szemtanút. Mondd csak, fiam, mit láttál?

Fiatal fiú bukkant fel a riporter oldalán.

- Elkezdtek kidőlni minden ok nélkül a fák, s fújt a szél, azt hittem, feldönt. Ekkor teljesen váratlanul feltűnt a tisztás szélén két kicsiny alak. Egy fehér hajú és egy ékszerekkel tele aggatott lány. Ilyen kis picik voltak – mutatta a fiú a mellkasa alatt.

 Hitsugaya és Jume kis híján nekirontottak a tvnek. Ichigo azonban félrehessentette őket. A riporter folytatta a kérdezősködést.

- Mi történt ezután?

- Egyszerűen eltűntek a szemem elől. Utána már csak arra emlékszem, hogy hideg van, és jég van a fákon, meg esik a hó.

- Tudtam, hogy elfelejtettem valamit – fogta a fejét Hitsugaya. – Ez a te hibád! – morrant Juméra.

- Hé, hé, elég! – állt közéjük Ichigo, mielőtt Jume válaszolhatott volna. – Miért nem vártátok meg a többi halálistent vagy minket?

- Mire ők megmozdulnak – kontrázott egyszerre Toushirou és Jume.

Isshin ez alatt gondolkozott.

- Fehér hajú fiú, és ékszerekkel teleaggatott lány – idézte. – Honnan olyan ismerősek?

Karin felsóhajtott, és figyelmeztetően bokán rúgta a bátyját. Ichigo észbe kapott.

- Menjük fel!

Alig zárult be mögöttük a szoba ajtaja, Jume már kérdezte is.

- Kuchiki kapitány?

- A szekrényben – mutatott Ichigo a beépített gardróbra, amiből Rukia toppant eléjük, és álmosan dörzsölte a szemét.

- Toushirou, Jume, ti mit kerestek itt? – hökkent meg. – Valami baj van?

- Én is ezt kérdeztem – szúrta közbe Ichigo.

Hitsugaya mással volt elfoglalva.

- Szekrény? – meredt a bútordarabra. – Nem megalázó ez egy kapitány számára?

Rukia nagyot ásított.

- Miért lenne az? Kényelmes, tágas stb., stb. Szóval miért is jöttetek?

- Ezennel meghívunk téged és Kuchiki kapitányt Ukitake főkapitányi és Kunieda Jian hadnagy kapitányi eskütételére, mely a jövő hónap 1. napján lesz esedékes. A meghívóitok – nyújtotta át a díszes borítékokat Hitsugaya.

Jume nem figyelt Ichigo vigyorára, hanem az ajtó felé lesett.

- Kon – húzta el a száját, és feltépte az ajtót.

Isshin, Karin és Yuzu – karján Konnal – bezuhant a szobába.

- Fater, ti hallgatóztatok? – toppantott mérgesen Ichigo.

Isshin a könnyeit törölgette.

- Az én fiamat eskütételre hívják – szipogta. – A katonaságnál dolgoztok, fiam? – fordult Hitsugayáék felé.

- Úgy is mondhatjuk – dörmögte a férfi.

Yuzu Rukiára meredt, pontosabban a ruhájára.

- Megismerem. Az az én pizsamám!

- Nem, nem, tévedsz! – bizonygatta Rukia, és Ichigo háta mögé menekült.

- De nem! Még az a kivágás is olyan, mint az enyémen.

Isshin viszont máson akadt fenn.

- Hogy kerül egy pizsamás lány a szobádba? – tette fel fiának a kérdést.

Ichigo téblábolt, zavarában hebegett, így Jume felelt helyette.

- Rukia a szekrényben lakik.

Isshin a haját tépte.

- Hogy én soha nem tudok semmit!

- Jaj, fater, nem kell ezen úgy kiakadni! – sóhajtotta Ichigo, de Isshin kitántorgott a szobából, hogy felesége arcképének elpanaszolja a bánatát.

Karin eközben Yuzut nyugtatta.

- Ne legyél ilyen irigy! Van egy halom ruhád, igazán kölcsönözhetsz Ichi barátnőjének párat.

- Miért? Neki nincs? – csodálkozott Yuzu, s közben Kon fülét babrálta.

- Nincs! – vágta rá a bátyja. – Most pedig kifelé!

Karin megragadta a húgát, és kivonszolta a szobából. Ichigo lehuppant az ágyra.

- Meséljetek! Történt valami, amióta mi elhagytuk a Lelkek Világát?

- Semmi különös – rázta a fejét Jume.

- Örülök, hogy Ukitake lesz a főkapitány – szólt közbe csendesen Rukia – Kedves ember.

A kedves ember, vagyis Ukitake Juushirou eközben terveit szövögette.

- Chouyirou hadnagy maradhat a helyettesem az 1. osztagnál. Minden kapitány megérdemli kinevezését, tehát ezen se változtatunk – mosolygott elégedetten. – Shunsuit rávesszük, hogy feleségül vegye Nanaót, így talán jobban tud rá majd hatni az a lány. Ichimarut le kell leplezni, mielőtt Rangiku hadnagy teljesen beleszeretne, bár van egy olyan sejtésem, hogy semmi értelme. Már késő. Toushirou és Jume esetében viszont… Ők ketten kiegészítik egymást, összeillenek. Hitsugaya Toushirou rövidesen a házasság szent kötelékébe lép – dörzsölte össze két tenyerét a kapitány.

A mit sem sejtő 10. kapitány ezalatt magában dörmögött, hogy Ichigoék ne hallják szavait.

- Kedves ember? Olyan gyanúm van, hogy sötét tervei vannak…

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Ainának

(Amano Ai, 2011.09.15 11:45)

Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszik. Igyekszem mihamarabb folytatni, de a gépírónőm^^" nem ér rá, mert elkezdődött a suli. A következő frissítésre elvileg kész lesz a következő fejezet.
Szeretem Tosuhirou-t:D bár a nagy kedvenc Byakuya és Ukitake. Utóbbi pedig aljas bizony, de jót akar, így szerintem eltekinthetünk ettől:DDD

:)

(Aina, 2011.09.04 00:03)

Fantasztikusan jó történetet hoztál össze. Van tehetséged az íráshoz, és a humorod is nagyon ott van. Jume nem semmi csajszi. Toushiro meg nagy kedvenc. Az én töriejimben is ő a főszereplő. Tipikusan az a karakter, akinek lehet adni az ívet. Ukitake meg egyszerűen "aljas". Kíváncsi vagyok, hogy szívat meg mindenkit. Alig várom, hogy olvashassam a folytatást.

Sorának

(Amano Ai, 2011.07.14 19:36)

Köszike:D Nagyot dobtál az önbizalmamon:DDD

...

(Sora, 2011.07.11 20:20)

Egyet értek. Gratulálok. Nem hazudtoltad meg magad. Végül is nem ma kezdted az írást.

:DDD

(Amano Ai, 2011.07.11 20:11)

Szia Regina!

Köszi szépen. Ezzel a fejezettel én is elégedett voltam:D A folytatás még folyamatban, mert Yurima gépeli, illetve mostanában nem gépelt, mert neked írt valami történetet. De majd nyaggatom, vagy átveszem én a dolgot.

:D

(Regina, 2011.07.08 11:54)

Jézzuussoom ez oltárii király lett :D Jajjj nagyon élvezteem :D Annyira jó volt :D Nagyon ügyesen írsz ez nem kétség :D És mint múltkor is most is elmondom, mintha tényleg a Bleacht nézném, annyira jóóó :D Jajj egyre izgalmasabb :D:D Kérlek siess a folytival mert annyira izgulok ^^ Puszi(LLL)