Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Én megmondtam...

Én megmondtam…

 

 

Remélhetőleg mindenki tisztában van az éjszaka fogalmával, hiszen az sötét, hideg, titokzatos és nem utolsó sorban… félelmetes. Én vagyok az a karakter, aki utál sétálni vagy hazamenni este, de ha van valaki mellettem, akkor kissé jobban érzem magam. Viszont ez nem jelenti azt, hogy vigyorgó pofával indiánszökdeléssel megyek bárhová. Az első történet, amit elmesélek nektek, tényleg igaz. Ai és én (Yurima) egyszer… talán nyár eleje lehetett vagy kora tavasz? Hm, már nem tudom, de már rég volt. Na, jól van lényegtelen, elhatároztuk, hogy sétálunk, bár igazából Ai-nak volt mehetnéke.  De végül elindultunk sétálgatni a sötét éjszakába… Hosszú barangolás után kijutottunk a Víztoronynál lévő játszótérre, ahol sikeresen megijedtem egy sötétben sétáló fiútól, aki meg tőlem ijedt meg, mivel operaénekesnőket megszégyenítő ügyességgel értem el fél tizedmásodperc alatt a magas C-t. Meg is kérdezte, hogy mi bajom van, mire Ai csak annyit mondott:

„- Megijedt tőled.”

Mire a fiú kissé felháborodottan visszaszólt:

„- Inkább én tőle.”

Miután a fiú elment, és megbizonyosodtam – már amennyire a látási körülményeim engedték –, hogy semmi gyanús sincs, ami váratlanul kiugorhatna, boldog mosollyal vágódtam a hintába. Ezek után beszélgettünk Ai-al egykét dologról és Mit adjon isten! eszünkbe jutott Naohito, aki a közelben lakott. Hosszas vita után eldöntöttük, felhívjuk. Igen ám, de Nao nem az a fajta, akit könnyű elérni vagy olyan hamar ki is jönne. Hosszú procedúrát igényel a kijövetel. A külső fontos ugyebár. Végül az isteneknek hála elértük és közölte, hamarosan megérkezik. A hamar nála másfél órát jelentett…

Miközben Naóra vártunk, a beszélgetésünk folyamán – esküszó –, olyan érzésem volt, mintha figyeltek volna minket, plusz halk lépteket is hallani véltem. Ezt meg is osztottam a hintán élvezetesen elbambuló társamnak, aki azt mondta, hülyesség… kár, hogy nem hitt nekem. Végül nem bírtam tovább kiugrottam a hintából, és a zaj forrása felé siettem, amit csakis én hallottam, erre az a mocsok, kretén Naohito egy hatalmas BUUU!! kiáltással előttem termett. Újabb magas C, de most Ai is csatlakozott hozzám, bár az állítása szerint nem Naótól, hanem tőlem ijedt meg. Szép, mondhatom…

Egy jó tanács mindenkinek: Az első megérzés a tuti… főleg, ha sötétben vagy.

 

Yurima

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Gabi-channak

(Amano Ai, 2011.10.22 20:35)

Szia!
Valóban, az a sikoly... Láttam, hogy jön valaki velünk szemben a sötétben, de már későn szóltam Yurimának. Vérfagyasztó szó illik arra, amit produkált:D
Semmi baj, nyugodtan. Örülünk annak, ha inspirálhatunk téged:)

Ai-chan-nek

(Animekuckó, 2011.11.16 22:04)

Szia!

Rég jártam már felétek, csak mostanában eléggé el voltam foglalva.
Volt jó néhány doga. Ja és az Animekucjkó honlapjáról ne is beszéljünk. Pakoltam fel rája ismét új cuccokat!
Ja és a blogomat is szerkiztem. Aztat is érdemes böngészni, sztem. Már ha időd van rája.

Ami a Honlapomat és a blogomat illeti.: No komment nuku.
Értsétek úgy ahogy akarjátok.

Animekuckó

(animekucko@gmail.com, 2011.10.22 19:13)

Szia!

Naon tuti lehetett ez a BUUUU! Már hallottam is, hogy mégis hogyan hangoz6ott. Időnként szoktam chatelni a frászbook-on Ai-chan-el.
Remélem nem bánjátok, hogyha az én honlapomon is lesz majd egy ien 7köznapi baromságokhoz hasonló rész. Na nem ugyanez lesz a címe, és a tartalma is egészen más lesz. Csak ez adta nekem az 5letet.
Bár ez a sztori is oan, mintha a naplótokat olvasnám. :D

~Chu.: G-senpai