Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Már megint csak megmondtam...

Már megint csak megmondtam…

 

Van egy dolog, ami tutira soha nem fog megváltozni: a félelmem a sötétben. Ezt adhattam elő anno Yukinak is, aki hazakísért Naótól.  Miközben az isten háta mögül mentünk haza, szép és érdekes témát választottunk… a horrort. Gyűlölöm. Utunk során találkoztunk az egyik rokonommal és a testvére aktuális barátnőjével, akit azóta már szépen elküldtek melegebb éghajlatra. De, hát unokatesómról annyit tudni kell, hogy a gyönyörű külső mögött egy tekintélyparancsoló és veszélyes nő lakik… Ráadásul Ne húzz ujjat velem, mert megdöglesz! nézése van.  Inkább egy horror, minthogy vele összevesszek. Na, de nem ez a lényeg. Beszélgettünk vele meg minden, majd ott hagytuk őket. Mikor már messze voltak, egy kis erdő keresztezte az utunkat… fütyörészve kikerültük. A nehezén túljutva már csak egy köpésnyire voltunk az otthon biztonságától, amikor hallottam valamit. Megfordultam, de semmi. Végül tovább mentem, de újból hallottam, gyorsan megfordultam, de megint semmi. Yukinak mondtam, hogy gyanús a dolog, lehet valaki követ minket. De legyintett úgy, ahogy Ai tette anno. Bár igaz lett volna. Újból hallottam valamit, de ezt már Yuki is hallotta. Megálltunk és megfordultunk. Akkor a semmiből az unkatesóm jelent meg egy BUUU kiáltással, mire mi egymást túlsikítva kapaszkodtunk egymásba… mint a filmekben, mesékben. Roppant vicces látvány lehettünk, mert az unkatesóm megállás nélkül nevetett, s azóta is ezzel szekál. Gyűlölöm az éjszakákat…

Jó tanács: Ha a megérzésetek szerintetek jó, higgyetek neki… és futásXD

 

Yurima

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Hihi

(Lea-sama, 2011.11.09 15:29)

Bezony, van tüdeje Yurimának és tényleg félelmetes volt, hogy egyszer csak ott volt Ő és megijesztett minket. ^.^ Még szerencse, hogy egy szomszéd sem jött ki megnézni mi is történt. Cinkes lett volna... :$

Nem lettem volna ott:D

(Amano Ai, 2011.10.22 20:37)

Mivel már egyszer tanúja voltam, milyet tud sikítani az amúgy csendes Yurima, és milyen szorítása van az amúgy szelíd Yukinak, örülök, hogy nem voltam jelen^^
Azért szeretlek titeket:D