Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ai: Az üldözött 6/c fejezet

6/c

 

A Pokolban lassan telt az idő. Caiedát kivégezték, Jiant visszahelyezték régi pozíciójába. Lucifer újra a munkának szentelte minden idejét, de szemmel tartotta kedvenc helyettesét, akit nem egyszer azon kapott, hogy elmereng vagy céltalanul sétálgat a folyosókon.

Gabriel és Michael bejelentés nélkül érkeztek. Lucifert a könyvtárban találták egy halom könyv mögött.

-       Keresel valamit? – kuncogott Michael szemtelenül.

Lucifer sötét pillantást vetett rá.

-       Fulladj meg! Nem látod, hogy éppen dolgozom?

Michael felvette az egyik könyvet.

-       A szerelem… tanulmánykötet. Hm, érdekes! Min is dolgozol éppen? – nézett ártatlanul.

Lucifer kitépte a kezéből a könyvet.

-       Semmi közöd hozzá! Tűnj innen, Mike!

Gabriel egy vaskos kötetet nézegetett.

-       A párkapcsolat titkai és egyéb tanácsok – olvasta értetlenül. – Mióta olvasol te ilyeneket, Luce?

Lucifer elhúzta a száját.

-       Találkoztatok Jiannal?

-       Nem. Miért?

-       Mert szerelmes, azért!

-       Biztos vagy benne? – kételkedett Michael.

-       Hülye! Ennyit még én is meg tudok állapítani! – dörrent rá az exangyal.

-       A tünetek? – ült az asztal szélére Gabriel.

Lucifer felsorolásba kezdett.

-       Ha Yuikóról kérdezem, két napig szavát se hallom. Céltalanul kóborol a folyosókon. Nem dolgozik, akármit bízok rá, vagy elszúrja, vagy meg se csinálja. Mi ez, ha nem szerelem? – fakadt ki kétségbeesetten.

Michael vigyorgott.

-       Szerelem ez, az kétségtelen. Mit csinálsz most, hogy az eddigi legtehetségesebb démonod szerelmes lett egy szürke lelkű halandóba?

Gabriel leintette a társát.

-       Mit szándékozol tenni? – kérdezte komolyan.

-       Fogalmam sincs – roskadt magába elkeseredetten Lucifer. – Szerintetek mit kéne tennem?

Michael megrökönyödött.

-       Te most tanácsot kérsz tőlünk?

Lucifer durcásan felelt.

-       Tőled? Inkább az üstben a forró olaj. Gabriel! – nézett az arkangyalra könyörgőn.

Gabriel felsóhajtott.

-       Most erre a szívem szerint azt felelném, hozd le ide azt a lányt, de nem tehetem. Itt elpusztulna.

-       Adhatok neki… - kapott az ötleten Lucifer.

Gabriel leintette.

-       Azzal csak lelassítanád a halálát, de megmenteni nem tudnád.

-       Mi közünk van nekünk ehhez? – morgolódott Michael. – Hozza le, nyírja ki! Nem a mi lelkiismeretünket fogja terhelni a dolog.

Lucifer végigmérte az angyalt.

-       Mondtam már, hogy mekkora bunkó vagy? – kérdezte édes mosollyal.

Michael sértve elfordult. Gabriel gondolkozott.

-       Fogalmam sincs – ült le az egyik székre tanácstalanul. – Elküldhetnéd Jiant, de hosszú ideig ő sem maradhat odafent. Azt hiszem, ezt nevezik patthelyzetnek, Luce. Sajnálom.

Michael viszont lelkes lett.

-       Ez az! Küldjük fel Jiant, ha menni akar, aztán ha meghal… úgyis a Pokolra kerül – vigyorgott.

Lucifer felkapott egy vaskos könyvet és a fejéhez vágta. Az angyal nagy búbbal a fején rogyott a szőnyegre.

-       Aú, aú, aú… ez fáj! – görbült lefelé a szája.

-       Pont azért csináltam – jegyezte meg elégedetten Lucifer, és az asztalnak dőlt.

Gabriel feddőn pillantott társára.

-       Michael, fejezd be!

Az arkangyal felháborodottan kapkodott levegő után.

-       Még hogy én… Ő kezdte! – mutatott az ártatlanul ácsorgó ördögre.

Gabriel a fejét csóválta.

-       Mint az ötévesek… - legyintett lemondóan.

Kis ideig még tanakodtak, de nem jutottak semmire. Elmenőben Gabriel megígérte, hogy megkérdezi az Urat. Lucifer nem volt túl boldog.

-       Muszáj belekeverni az Öreget?

Gabriel csúnyán nézett, mire azonnal bólogatni kezdett.

-       De persze jó ötlet!

Michael is Gabriel után indult, de Lucifer elkapta a könyökét.

-       Beszélhetnénk?

Gabriel csodálkozott.

-       Michael, te maradsz?

Lucifer szenvedő arcot vágott.

-       Úgy érzem, itt az ideje egy kis beszélgetésnek.

Gabriel bólintott.

-       Ez felettébb jó ötlet. Majd fent találkozunk.

Michael mozdult volna utána, de Lucifer erősen fogta. Miest Gabriel eltűnt a folyosó kanyarulatában, az exangyal elmosolyodott.

-       Beszélgessünk, Michael!

Az arkangyal nagyot nyelt. Rossz érzései támadtak.

 

Jian épp egy jelentést olvasott át, amikor Lucifer robbant be hozzá.

-       Mit csinálsz?

-       Olvasok. Valami baj van?

-       Tegyél félre mindent és gyere velem! – rángatta fel a székből a démont Lucifer.

-       Mi olyan sürgős? – értetlenkedett Jian.

-       Keresek valamit, és segítened kell! Négy szem többet lát, mint kettő.

Jian engedte, hogy Lucifer magával vonszolja.

 

Michael a szemébe hulló hajjal mászkált, ami igencsak bántotta Gabriel szemét.

-       Menjünk le az emberekhez – ajánlotta.

-       Minek?

-       Mert veszek neked egy hajcsatot, ha nem csinálsz most azonnal valamit a hajaddal! – csattant fel idegesen Gabriel, és félresöpörte társa arcából a zilált tincseket. Tátva maradt a szája. – Mi történt az arcoddal?

Michael eltakarta a szeme alatti kékséget.

- Csak… csak elbotlottam egy… felhőben – nézett félre.

Kínos csend után Gabriel gúnyosan rákérdezett.

- Nem volt ott éppen Lucifer?

Michael nagyot nyelt.

-       Ááá… nem. Honnan veszed?

Gabriel nagyot fújt.

-       Az a sötétebb folt igen emlékeztet a sárkánydíszes pecsétgyűrűjére.

Michael még mindig takargatta az arcát.

-       Menjünk le! – kérte.

-       Miért?

-       Akarok venni néhány dolgot – motyogta zavartan.

Gabriel elhúzta a száját.

-       Úgy érzem, hogy ti ketten soha nem nőttök fel – sóhajtotta.

 

Lucifer fél szemmel olvasott, másik szemét pedig Jianon tartotta.

-       Nem értem, mire kell neked egy szerelmes vers… A memóriád pedig valami félelmetes. Biztos, nem emlékszel, hol olvastad? – gyanakodott Jian.

Lucifer ártatlan arcot vágott.

-       Mostanában annyi mindent olvastam, hogy összemosódott minden.

-       Na persze – dünnyögte Jian kétkedve. Folytatta az olvasást. Hirtelen hátradőlt, és a levegőbe meredt.

-       Találtál valami?

-       Csak egy dal… - mormolta zavartan Jian.

Lucifer érdeklődve sürgette.

-       Mondd! Hallani akarom!

Jian tétovázott, aztán halkan dúdolni kezdett.

 

„Ha a lenyugvó napot eltakarod,

Az árnyékunk akkor is összeér.

Oly végtelen, oly távoli, oly határtalan,

Oly mély,

Mint két sors, mi összefonódott.

 

Megragadom újra és újra

A pillanatot, amikor végre veled lehetek.

Miként az ég nyújtózik a föld felé,

Miként a virág sóvárog a víz után,

Miként az éj könyörög a holnapért,

Én is úgy vágytam rá,

Hogy e két szív eggyé váljék” [1]

 

Az utolsó szavakat már alig hallhatóan suttogta. Lucifer gyengéden mosolygott.

-       Szereted őt, igaz? – kérdezte csendesen.

Jian megdörzsölte fáradt arcát.

-       Jobb nekem így és neki is!

Lucifer becsukta a könyvet, amit éppen olvasott.

-       „Miként az éj könyörög a holnapért…” – idézte elgondolkodva.

Felsóhajtott, és felállt. Odalépett Jianhoz és letérdelt eléje. A térdére hajtotta a fejét.

-       A gránitot is össze lehet törni – figyelmeztette a férfit. – Ne hidd, hogy a magadba zárt fájdalom elmúlhat. Miért nem fogadod el, hogy te is érző lény vagy?

Jian megsimogatta Lucifer haját.

-       Mert mit tudnék én neki nyújtani? A Pokolnak szolgálok.

Lucifer keze ökölbe szorult.

-       Van egy ötletem, hogyan élhetnétek együtt – mondta ki.

Jian megdermedt.

-       Miért?

-       Mert elegem van! – tört ki Luciferből. – Itt mászkálsz a folyosókon, de lélekben máshol jársz! Ha munkát bízok rád, csak a lapokat bámulod! Ha szólok hozzád, bólogatsz, de fogalmad sincs, miről beszélek! Boldogtalan vagy, de nekem nincs hasznom egy szerelemtől szenvedő helyettesből!

Egymásra meredtek.

-       Szeretem őt! Hiányzik! – szólalt meg Jian halkan.

Lucifer két tenyere közé fogta az arcát.

-       Itt az ideje, hogy segítsünk ezen! – vigyorgott.

Jian visszamosolygott rá, majd megölelték egymást.

 

Michael leült szokásos helyére. Az Úr, aki eddig Gabriellel beszélgetett, most odafordult hozzá.

-       Michael, milyen az arcod? – meredt kedvenc angyalára.

Michael félrefordult, úgy dörmögte az orra alá.

-       A francba! Mégse volt jó ötlet a smink… Ez a vacak púder!

Az Úr értetlenül pislogott.

-       Michael, mi a baj?

-       Semmi, uram! – hajolt meg az angyal. – Ugye, megbocsát? Gabriellel van megbeszélnivalóm.

-       Persze, menjetek csak! – intett kegyesen az Úr.

Michael gyorsan magával húzta Gabrielt, az Úr pedig a fejét csóválta.

-       Szakadjon le az ég, ha Michael arcán nem sminket láttam.

Nem történt semmi. Az Úr elégedetten hátradőlt.

-       Lucifer, Lucifer! – vigyorogta, majd töltött magának még egy csésze teát.



[1] Részlet a Vampire Knight Guilty – Rondo c. dalából

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.